fősuli, tanulás --> időhiány, ...

Miért kell ennyit tanulni?:S Nem értem a "miért-jét". Megtanulunk, felejteni, mert amit tanulunk 2-3 nap múlva elfelejtjük. Éppen ezért a tanulást, most úgy érzem, mint Don Quiote harca a malmokkal (azaz hosszú és soha véget nem érő). De remélem lesz majd valami égi jel, ami valamilyen csodával segít a vizsgák befejezésében...
Nemsokára leszek, addig csak "kergetem a malmaimat".

gyülölöm vagy szeretem?

Gyűlölöm vagy szeretem? Ez egy érdekes érzéspár... Hogy mikor melyik tör a felszínre nagyon változó dolog. Szerelemnek indult nálam, ami tartott másfél évig. A ki nem mondott problémák a szüneteltetést vonták maguk után, de egy év nem volt elég a felejtésre. Talán Ő, az IGAZI? Nem tudhatom, és nem is tudom. Először Szerettem, majdan Gyűlöltem, de most csak egyszerűen nem tudok nélküle élni. Talán tényleg Ő az Igazi? A szerelem szeretetbe, ragaszkodásba fordult, persze a tisztelet egy elhanyagolhatatlan része ennek az érzelemegyvelegnek, ami most bennem kavarog. Kezdjük Újból, már érettebb, felnőttebb, tudatosabb fejjel... És szeressük egymást elfogadó, szerető szeretettel. "Egy Új Év, egy új Élet", ezt kaptam én eddig a sorstól majd ki derül, mi lesz a VÉGE.

filozófiálni filozófiáról?

Érdekes kérdés mindenesetre. A régi okos és nagy filozófusok, Platón, Kant, Descartes mindenesetre még tudtak miről gondolkodni. A mai világ attól felgyorsultabb, mintsem kiüljünk egy fa alá, és a szellő által megrezzentett ágak árnyékában az "Élet nagy dolgairól" filozofáljunk. Ehelyett nagyon jól kitalálták egyesek, hogy teremben ülve hallgassuk ezt a csodálatos tudományt, amely csak előadás formában (és nem szeretnék senkit megsérteni) szerintem mérhetetlenül monoton és unalmas.
Fontos nekem a filozófia, érdekeseknek és elgondolkodtatóaknak találom a nem teljesen mindennapi eszmefuttatásokat. Sokat tudok, tudtam ezekből elsajátítani és hasznosítani.
Ezzel szemben egy írásbeli dolgozatot ebben a témában egyértelműen parodisztikusnak vagy durvábban fogalmazva sírva fakasztónak találok. Sajnos ez mutatkozott meg a mai napon is.
Abban azért reménykedem, hogy megvan a miértje ennek is.

1 gondolat, 1 vers

József Attila/ KERESEK VALAKIT

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.

Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmit se látok -
Akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.

szüli-szüli-Szülinap....

Az ember életében vannak fontos pillanatok, amire érdemes emlékezni. Minden évnek egy bizonyos napján eszünkbe jut a nevünk napja, korunk, vagy a házassági évfordulónk dátuma.
Ez a nap, a mai, az én Életemben egy ilyen Nevezetes nap. Mához 21 éve, egy hideg januári alkonyon (55cm-esen és 3500 g-osan) egy kicsiny lélek elkezdte saját Életét ezen a Föld nevű bolygón. Én születésemnek ezt a dátumot tartom, de lehetne egy másik is, ami 9 hónappal előbb történt. Az még nem az én dicsőségem,az még csak a szüleimnek volt egy csodálatos éjjel, amikor is szerelmük beteljesedett.
A szerencsének, vagy mondhatnám isteni véletlennek a következtében elkezdtem mindenkitől független növekedésemet, tanulásomat. Családom persze mögöttem áll, ami mindenkinél így van, de azt nem mondhatták meg, és nem is akadályozhatták meg, hogy mikor álljak fel először, vagy szólaljak meg...
Segítségük abban merült ki, hogy ezeket a fontos momentumokat, emlékeket, megörökítették és konzerválták nekem (és majdani gyerekeimnek). A mai nap nekem fontos volt abban, hogy rádöbbentem 21 évesen felnőttem... ennek örülök-e vagy sem? Őszintén nem tudom még megmondani. Szeretnék komolynak, felelősségteljesnek tűnni, de persze mindemellett ott szunnyad bennem még az a kislány, akit ha megbántanak odaszaladna az anyukájához és elsírná bánatát.
Változom. Növök. Tanulok.
Nagy dolgokon van még időm gondolkodni.
(Ami igaz, a szülinap egyik jelképe(a Torta), amit ma megettünk, nagyon finom volt!

érzéseim ma

Van hogy ébren álmodunk és várjuk az álmokat
mert akkor csak a képzelet szalad
és álmodjuk az elfojtott vágyakat
de sokszor csak a remény marad.
Van hogy álmomban megjelenik egy lovag
de nemszol semmit csak lágyan simogat
s magával hoz egy fehér lovat
s még mindig nemszol semmit csak csak simogat
Mikor a keze lassan hozzám ér
s még mindig csak a csend beszél
az ereimben lassan felpezsdül a vér.
Ilyenkor ő is csak egyet remél
Hogy ez az álom soha véget nem ér
De eljön egyszer a szörnyű ébredés
mikor ez az álom véget ér
S rájössz hogy ez az egész egy tévedés
s a szíved már többé már nem remél.
A lovag egy pillanat alatt eltűnt
s vele a remény is elrepült.
Nem maradt más csak a rideg valóság
S az ébredés után csak a kemény igazság.
(ismeretlen szerző)

Zene nélkül üres az életem...

A zenehallgatás minden embernek mást jelent. Sokaknak a magány kendőzése, unaloműzés, vagy csak a csönd, a gondolkozástól való menekvés. De nem így vagyok ezzel én. Mindig szól zene a szobámban. Erre már rég rájöttem, de először vetem papírra.
Fontosságát tekintve az életemben olyan, mint a lélegzés. Ahogy meghallom az ütemeket elkezd valami lüktetni bennem. Ezzel szemben semmilyen hangszeren nem tudok tökéletesen játszani (még).
A zene megszerzése, olyan, mint a vadállatoknál a vadászat. Meghallok egy dallamot, számrészletet, és mint az oroszlán, aki megérzi a vad illatát, addig keresek, kutatok, míg el nem jön az a pillanat, hogy kezemben tarthatom a Zsákmányt, a cd-t, amely az áhított zenét tartalmazza. Ezután jön, a következő fontos szakasz, amikor a vadállat a zsákmányon fekszik és elkezdi élvezni az étel izét, ez nekem azt jelenti, hogy a következő néhány napon-héten nagyrészt csak ez a szám szól körülöttem. A lezáró szakaszban, amikor "mások már csak emésztenek" én a nagy kedvencet elteszem a legjobb, legmegbecsültebb helyre, a cd-s polcon, és idővel, már csak erre is úgy gondolok, mit a mindenkor legjobb volt "vadászat"-ra.
A középső szakasz idején az mp3-mámból is csak ez szól, mindeközben persze Élem az Életemet. Ahogy kezdem megismerni minden egyes másodpercet, ütemet és dallamot, fejembe ivódnak a pillanatok. Utazom a héven, rám mosolyog egy fiú, és minden apró emlék, érzés elraktározódik az elmémben. Évekkel később, amikor ismét előveszem a nagy becsben tartott darabot és elkezdem hallgatni - ekkor történik egy csoda - megjelennek szemeim előtt az átélt események.
Számomra ezért fontos a zene!
Quinanna