érzéseim ma

Van hogy ébren álmodunk és várjuk az álmokat
mert akkor csak a képzelet szalad
és álmodjuk az elfojtott vágyakat
de sokszor csak a remény marad.
Van hogy álmomban megjelenik egy lovag
de nemszol semmit csak lágyan simogat
s magával hoz egy fehér lovat
s még mindig nemszol semmit csak csak simogat
Mikor a keze lassan hozzám ér
s még mindig csak a csend beszél
az ereimben lassan felpezsdül a vér.
Ilyenkor ő is csak egyet remél
Hogy ez az álom soha véget nem ér
De eljön egyszer a szörnyű ébredés
mikor ez az álom véget ér
S rájössz hogy ez az egész egy tévedés
s a szíved már többé már nem remél.
A lovag egy pillanat alatt eltűnt
s vele a remény is elrepült.
Nem maradt más csak a rideg valóság
S az ébredés után csak a kemény igazság.
(ismeretlen szerző)