A zenehallgatás minden embernek mást jelent. Sokaknak a magány kendőzése, unaloműzés, vagy csak a csönd, a gondolkozástól való menekvés. De nem így vagyok ezzel én. Mindig szól zene a szobámban. Erre már rég rájöttem, de először vetem papírra.
Fontosságát tekintve az életemben olyan, mint a lélegzés. Ahogy meghallom az ütemeket elkezd valami lüktetni bennem. Ezzel szemben semmilyen hangszeren nem tudok tökéletesen játszani (még).
A zene megszerzése, olyan, mint a vadállatoknál a vadászat. Meghallok egy dallamot, számrészletet, és mint az oroszlán, aki megérzi a vad illatát, addig keresek, kutatok, míg el nem jön az a pillanat, hogy kezemben tarthatom a Zsákmányt, a cd-t, amely az áhított zenét tartalmazza. Ezután jön, a következő fontos szakasz, amikor a vadállat a zsákmányon fekszik és elkezdi élvezni az étel izét, ez nekem azt jelenti, hogy a következő néhány napon-héten nagyrészt csak ez a szám szól körülöttem. A lezáró szakaszban, amikor "mások már csak emésztenek" én a nagy kedvencet elteszem a legjobb, legmegbecsültebb helyre, a cd-s polcon, és idővel, már csak erre is úgy gondolok, mit a mindenkor legjobb volt "vadászat"-ra.
A középső szakasz idején az mp3-mámból is csak ez szól, mindeközben persze Élem az Életemet. Ahogy kezdem megismerni minden egyes másodpercet, ütemet és dallamot, fejembe ivódnak a pillanatok. Utazom a héven, rám mosolyog egy fiú, és minden apró emlék, érzés elraktározódik az elmémben. Évekkel később, amikor ismét előveszem a nagy becsben tartott darabot és elkezdem hallgatni - ekkor történik egy csoda - megjelennek szemeim előtt az átélt események.
Számomra ezért fontos a zene!
Quinanna
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.